És tennünk kell, ne feledd

És tennünk kell, ne feledd…

Minden nap, míg adatik,
élj a lehetőséggel,
és tennünk kell, ne feledd,
szeress, szeresd az életet.

Ajándék az életed,
fogadd el jó szívvel,
lehetsz délceg, gondtalan,
rokkant testben, lélekben.

Elszaladt lehetőség,
kapkodnod is minek már,
és tennünk kell, ne feledd,
mert a remény tovaszáll.

“És tennünk kell, ne feledd” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves László.
    Szépséges ,bölcs soraidhoz gratulálok.
    Nehéz dolog céltudatosan élni ,gondolom Te is igy érzed !
    Kapkodni lehet de mindennek megvan az ára
    és soha nem tudod mikor is kapkodtál !
    Jó volt olvasni egy ilyen témát is !:)
    Szeretettel…..Babu(f)

  2. Teszünk, veszünk, láthatod. Mint Te is. Kapkodni pedig bizony fölösleges. 🙂

  3. Kedves Barátom Keni!

    Köszönöm megtisztelő figyelmedet,
    gondolataidat.

    Baráti öleléssel: Laci

  4. [b][i][color=#6600ff]Azt mondják a remény hal meg utoljára,,,
    De azért csak éljünk szépen és szeretve – igazad van

    – keni -[/color][/i][/b]

  5. Kedves Terike!

    Köszönöm látogatásodat,
    bátorításodat!

    Szeretettel: Laci

  6. Gyönyörű verset írtál kedves László!
    " És tennünk kell , ne feledd' '"
    Szívesen olvastam: Teri

Szólj hozzá!