Rémalak

Rémalak

Miért állsz az ablaknál sötét alak ?
Néma szoba, némák a falak.
Körvonalaiból látom, asszony. Vagy lány ?
Se balra és jobbra nem néz, csak rám.

Tekintete nem vidám, nem is bájos.
Hallgat az éj, hallgat a város.
Hirtelen keze megmozdult,
Vállamra tette, sóhajtott. Ő volt a múlt.

“Rémalak” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!