A MAMLASZ

A MAMLASZ

Na, még egy zsákot a vállára,
cipelni még ezt is tudja!
Ő lett mindannyiunk málhása,
nincs jövője, de volt múltja,
a jelenét megszenvedi;
ennyi járt és jutott neki.

Izzad, jajong és káromkodik,
de csak ritkán érzel vele –
Te miért látsz csak az orrodig?
Jobb volna, ha érdekelne,
mért nem hallanak meg néha,
hisz egyik sem süketnéma!

De csak pakolják a terheket,
életük mocskát, salakját,
addig, amíg édenkertedet
lakhatatlanná nem lakják.
És hogy mi az egész célja?
– Egyszer él az ember, és ma!

Jaj! Az egyensúlyunk megbillent,
s ez a szerencsétlen mamlasz,
kiről azt hittük, kibír mindent,
s akit vállán tart az Atlasz,
ledob minket a semmibe,
az idő örvényeibe.

Szólj hozzá!