Télutó

Télutó

Az ég ősrégi, szürke sziklatömb,
agyonnyom minden élőt s holtakat,
háztetőkre, a kopár fákra döng,
s vak víz fölött a hídra rászakad.

Vérerekben a Hold úszva járkál,
szunnyadó hang az elmúlt nap szeme,
andalog még, s ott a régi háznál
tántorgó gondja elalszik vele.

Egy kutya ugat elnyújtva, távol,
s a kerítésen át a fagy matat,
halott pelyva már, szélfúva vádol,
üres-roskatag minden gondolat.

Zelenka Brigitta
Bielefeld, 2018. Jegbontó hava ( február)

“Télutó” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. [i][color=#990000]Kedves Gitta !

    Gratulálok ehhez a különösen szép, és pontos versedhez,,,

    Találó !

    – keni -[/color][/i]

  2. Tökéletes képek!

    A legjobban ez tetszik: " a kerítésen át a fagy matat"

    Nekem ez így sohasem jutott volna eszembe!

    Gratulálok, nagyon hangulatos!

  3. Drága Brigitta!
    Nagyon szép a versed, de ez a "Télutó" rosszul bánik velünk. Na, de reménykedjünk.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  4. Hello kedves Zelgitta !
    Szép költöi képekkel remekül visszadtad a Télutó hangulatát.Gratulálok szépen megirt versedhez kedves Gitta. baráti tisztelettel üdvözöllek ,további vidám alkotókedvet neked . shf/Istvan

  5. De szép ez a vers Gitta! Szerkezete, rímei, képei meg döbbenetesek, különlegesek, egyediek. Remekség! (f)

Szólj hozzá!