Az idő végezetéig

Az idő végezetéig

Fájó gondolatok tépik szívemet.
Naivul hittem, s reméltem,
akit egyszer letesznek a
hideg, fekete, rögös földbe nyugodni,
koporsója sérthetetlen marad
az idő végezetéig.
Dübörög búcsúzóul amíg
leengedik rideg sírgödörbe pihenni.
Örzöm nagyapám meleg szeretetét.
Drága arcának emlékképe ragyog felém.
Negyven év után újra felnyitják a kriptát
Fejfáján becses nevét simogatom,
vajon látnám-e még nyugvóhelyét,
ahol ázik, fázik szegény.
Óvatlan pillanatban meghallom:
roskadozó fakoporsóján
nejlon látszik, mellyel be volt takarva.
nincs maradásom, kegyetlenül
felkavart a tudat.
Hitet vesztetten, zaklatottan bolyongok zokogva.
Régmúlt foszlányaiban kapaszkodom,
Nagyapám szelíd mosolya előttem,
ahogy karjában ölel.

2018. február 23.

“Az idő végezetéig” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon szomorú vers ,komoly témával .
    Sajnos mindig megviselik az embert a családokon belüli
    szeretett személy elvesztése !:(
    Gratulálok szép soraidhoz !
    Babu(f)

  2. [i][color=#990000]Heni !

    Az ilyen dolgok igenis megviselik az embert, de ne a cselekménnyel törődj, hanem azzal a sok szeretettel amit tőle kaptál ,,,,

    – keni -[/color][/i]

  3. Tényleg felkavaró. Érdemes csak arra a mosolyra és ölelésre emlékezni Heni!
    Szeretettel olvastam a versed.(f)

Szólj hozzá!