Ott tudtam meg, mi a lélekölelés…
Öleld meg, ha kevés a szó,
mert a nyelved akadozó,
magával ragad lelke fájdalma,
vigasza legyen karod szorítása.
Voltam én is hasonló helyzetben,
váratlan ért a keserve,
zokogva mondta, meghalt anyukám,
keblemre emeltem, vigaszra várt.
Soha előtte nem láttuk egymást,
nem tudott szólni, csak a zokogás,
lelkemből öleltem szótlanul,
fájdalmas sírása elhalkult.
Ott tudtam meg, mi a lélekölelés,
szavak nélküli tiszta szeretés,
elfogadni fájdalmával kétségben,
vigasza lenni néma öleléssel.
Kedves Rita!
Ha gondolod?
Szeretettel:
Laci