Fransois és Margot

Francois és Margot

Közel a szajnához,lombos fák között
Egy tábla hirdette,Pierre itató helye.
Késő délutánonként,mikor a nap már
Nyugovóba ért,minden söpredék idetért.

Lemosni a port,oltani a szomjúságokat,
Kielégíteni a hamvadó gözös vágyakat.
Dicsekedni azzal,hogy ki lopott többet,
Melyik volt az, kit a zsandár elvert…..

Fransois és Margot a törzsvendégek
Kik ebböl a bűzös kocsmábol éltek.
Margot ki mindenre kapható,esténként
Árulta bájait,éhes kanok csókolták melleit.

Fransois minden garast elszedett tőle,
És ha ellenkezett sokszor megverte.
Volt néha,hogy sóher napokat éltek,
Olykor éheztek,várták az új vendéget.

Csavargó életük bűnbe vitte őket,
Margot elhitte,hogy csak egymásnak éltek.
Francois volt aki őt megvédte mikor
Egy vendég gorombán bánt vele.

Teltek az évek,elszoktak a vendégek,
És a sok csavargó másfelé tévejgett.
Fransois és Margot többé seni nem 
Látta,elkallódtak a bűnös alvilágban.

Ágoston Tibor
2018 Arizona

“Fransois és Margot” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Keves Babu !

    Jó hasonlat,visszaemlékezve a "Nyomorultak" ami mindíg a kedvenvem volt,de mikor ezt
    írtam inkább Villon ra gondoltam.
    Köszönöm,hogy polvastad
    Szeretettel : Tibor

  2. Drága Tibi.
    Ahogy olvastam versedet hirtelen beugrott egy ilyen kocsmáros házapár .
    V.Hugo-A nyomorultak regényében volt egy ilyen aljas kocsmáros házaspár.
    A Thénardier-ék házaspár, akik Cosette-t neveltek fel !

    Gratulálok szeretettel szép ,hangulatos soraidhoz !:)
    Szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!