ÉLEDŐ REMÉNY

ÉLEDŐ REMÉNY

Hiába fürkészem a néma, téli fákat
Nem bújtatnak számomra több reményt
Madarak dala, ha vígan nem szállhat
Balga tettemre nincsen bűnbocsánat
Megbántottalak, úgy restellem én…

Tiszta, nyílt szívvel közeledtél,
s én ellöktem ölelő két kezed
Nem tudtam hinni szerelmedbe’
Könyörtelenség költözött lelkembe
Hiába éreztem, hogy vétkezem.

Mert nem te csaltad, dobtad el szívem
Nem te hagytál árván egy hajnalon
Mégis ellened fordult most minden
Nem mertem már bízni én a hitben
Így lett bennem fájó, az alkalom

Mikorra megtisztult könnyező szemem
Te oly messze mentél, túl messzire
Már könyörögve öleltelek volna
Lelkemben tanyát vert az a nóta:
Jer vissza! Nem jó nélküled semmise!

S mint varázsszó, ha megbénítja lábad
Úgy fordultál meg, s elindultál felém
Láttam szemeidben az izzó vágyat,
Titkon, én is epedtem már utánad,
s virágba szökött az alvó szenvedély.

Eger, 2018-02-08. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“ÉLEDŐ REMÉNY” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm nektek : Julcsi, Icus, deva, és mirage kedves soraitokat. Jó, hogy olvastok, és együtt érzetek. Szeretettel Rózsa

  2. Kedves Rózsa!
    Van bizony úgy, hogy későn vesszük észre az "alkalmat":)
    Szeretettel voltam nálad: Ica

  3. Kedves Rózsa! Szép reményversed szeretettel olvastam. Éva

  4. Kedves Rózsa !

    Fájó,szép emlékek,jó volt olvasni
    Gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!