Nyár búcsúja

Nyár búcsúja

Nem kell nekem már az élet
mindenhol csak baj van
nyújtom kezem fagyban jégben
elveszett a hajlam
sündörögve kuncsorogtam
fülem hegyén vaj volt
rosszal jót is csomagoltam
bezárt az italbolt.
Nem kell nekem már az élet
szürke falak nyomnak
eredményes aranyérmek
nyakamban megkoptak
csodálkozva néztem körbe
elteltek az évek
mégis hittem örömünkben
romba dőlt az érvem.
Nem kell nekem már az élet
elmegyek a francba
mókás kedvű mókusének
kísér el hadarva
eret vágnék már magamon
gyorsan legyen vége
valamilyen karhatalom
vigyen fel az égbe.
Nem kell nekem már az élet
pusztulni akarok
erőszakolt ölelèsek
csillaga nem ragyog
búcsúzom így mindenkitől
szemesek és vakok
nem akartam ilyen korán
de most bele halok
2018. szept. 2.

“Nyár búcsúja” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szomoru bucsuversedet szeretettel olvastam
    Lehangolo soraid meghatottak ! Erdekes egyedi vers !
    Szeretettel….Babu:]

Szólj hozzá!