Az idő foglya
Negédes szirén szólamok szállnak,
Emléke porrá porladó pillanat.
Gyermeki sóhaj a semmi summája,
Vasmarka rideg. Itt marad, majd
Ellibben pilleszárnyon – illa tova:
Néma idegen illúzió…
Kortalan évek érnek véget,
Istenképű veretes vízió
Lénye csontos, s csenevész. Ajkán
Elernyed a parancsszó,
Nincs remény, teteme merev, s
Célba ér a négy folyó.
=
Lelkem démonná dermedt,
Elpazarolt percek könnye hullt,
Terveim romjain tapodott talpam –
Túl a jövőn merengett a múlt.
Eltévedtem, sajog az élet,
Mindig üldöz a végítélet.
x
Égre száll imám, az Istent kéri:
Nemzetem engedd, engedd sokáig élni!
Bordány, 2015 szeptember 6-26
Igeeeen Kitti!
Az már a múlt…
Ölellek:
;)riston (f)
49 ha nem tévedek.És nem tévedek. 🙂
Aki megfejti a rejtvényt, ami ebben a versben van, nagyon ügyes, és én mint a szerző, gratulálok neki!
( a számtani műveletek nem véletlenül vannak a szakaszok közt!)
Jól megírt, hazafias érzelmekkel terhes versed szeretettel olvastam.Rózsa