Csillagok beszélgetnek
-1. rész-
A kormos égre kékül a Hold,
– örök forgása ez a természetnek –
szendergő néma álom ölén
a csillagok halkan beszélgetnek.
Elsőként a vérvörös szól:
“Érzem nemsokára meghalok,
nélkülem pislognak ezentúl majd
a bronz-szemű hajnalok.
– Gyérülő selymű őszi esten
szememre sötét remény vakult,
lázas ég pisla tüze hamván
a suttogó rémület lángba borult.
Kérges idea feszítette keblem
népek nyugtalan vérébe zárva
hörgött, fuldoklott a szabadság…
…az idő szigora felelt szavára.
– Lobogók, címerek éke voltam,
de már minden oly idegen.
Megtiporták lelkem. Most árván
lapulok egy sörös üvegen”
(folytatása következik)