Ajtód s szíved…

Ajtód s szíved…

Ha koldust látsz, és látsz bizonyosan,
ajtód s szíved soha ne legyen zárva.
Fejed ne fordítsd el önzőn, konokan.
csak azért mert mocskos a kabátja.

Ki volt ő, mi volt szakmája: ne firtasd!
Múltja fájdalmát ez ne tetézze.
Mit kezed ad: attól ne dagadjon a mellkas,
hisz nem kell, hogy más dicsérjen érte.

Jusson eszedbe, e szegénynek is volt
rég talán földi jóban bőven része.
És volt idő, amikor a kék égbolt
nem hullajtotta könnyeit fejére.

Gondolj arra, a sors mily változó:
gazdag király is lehet koldus, árva.
Másnak gondjában légy támaszt adó,
ajtód s szíved soha ne legyen zárva.

“Ajtód s szíved…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Csaba!

    Teljesen egyet értek a soraiddal, szép gondolatok, gratulálok!

    Julcsi

  2. Kedves Csaba!
    Nagyon a "szívemből " szól a versed.
    "ajtód s szíved soha ne legyen zárva" Segítsünk megoldani a másik ember gondját!
    Többször is elolvasom……..Köszönöm: Teri

  3. [b][center][color=#0033ff]Kedves Csabi !

    Nekem jó ez a versed,,,
    S talán a lényeg ebben van;

    *Gondolj arra, a sors mily változó:
    gazdag király is lehet koldus, árva.
    Másnak gondjában légy támaszt adó,
    ajtód s szíved soha ne legyen zárva.*

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!