Álom
Stefanicus Hungaricus Firkász
Nyár csendes éjjelén
Csak veled álmodtam én
A csillagos ég végtelenjén
Szilaj paripán vágtattam én
Széles fehér Tejútnak mezején
Sűrű ködben térdig gázoltam én
Könnycseppekkel küzdöttem én
Sirattam arámat kit elvesztettem én
Csak énem siratja félbeszakadt álmom
Szép nyarat mely elszállt szánom-bánom
Aprócska emlékkel itt énemet vigasztalom
Emlékszel fürge gyík riadtan kúszott ágon
Hogy meg ne lássam halkan surrant tova
Ahol rozsdás levelek közt oltalmát találja
Nyugalmat ád néki avar selymes ágya
Pihenni alászállott száraz levelek árja
Egy sem maradt a kopár ágon árva
Erösen tűz a meleg párás fojtó levegő
Vadúl gomolyog fodros fehér füst felhő
Láthatatlan sűrű ködben alakja eltűnő
Óriás könnycseppje gurul el mint kő
Didergő hangja cseng fülembe mint ő
Keresztül haladva fehér réten át feltűnő
Fáradt karomat felé nyújtom,öt kérlelö
Darvaknak szárnyán jöjj utánuk epedő
Szálljatok magasba vágyaim őt űző
Vöröslő ég hajnalán boldogan ébredő
Hisings-Kärra 2003-12-10 – 22:30:38
hello kedves Rózsa !
Örömmel nyugtáztam kedves szóid és hogy érdemesnek tartottad ideirni véleményed. köszönöm szépen . Szép napokat és vidám alkotókedvet neked is kedves Rózsa , baráti üdvözletem neked . shf /Istvan
Érdekes volt…elgondolkodtató, átérezhető, álom-szerű. Érdemes volt elolvasni. Rózsa
Hello kedves Istvan !
Köszönöm ,hogy erre jártál . Igen , azokban az idökben, az álmok még ilyen kuszák is tudtak lenni , köszönöm ,hogy kedves szókkal illetted hangos gondolatim . Kellemes szép napot kivánok neked, vidám alkotókedvevvel . udv.shf /Istvan
[b][i][color=#009900]
Kedves Istvánom !
Te valóban egy nagy Hungaricus Firkász vagy, mert amit ide összehordtál az az nem véletlenül történt és nem ébren, hanem álomban, de vigyázz, mert tudod az álmok nem hazudnak !
Üdvözöllek !
– István -[/color][/i][/b]