A tea és a pohár szerelme

A tea és a pohár szerelme

Ajtó, ablak zárva, huzat jár
a réseken, menta gőze száll,
belát, kutat a kíváncsi Hold.
Asztalra borul a fehér gyolcs,
a falra fényt horgol az árnyék,
a kis szobában csend honol.
Gyöngyözik egykedvűen a tea,
ringatja magát a pohár alján.
Hajszálerekre repedezett már
a pohár, benne remeg egy csepp,
szíve is megrepedne, ha lenne.
A tea a pohár szívszerelme.
Hervadt illatú koporsójából
kidőlt a tea, a terítőn szétfolyt,
nem lett más, csak szánalmas folt.
A fajansz szétesett cserepeire.

“A tea és a pohár szerelme” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. A cime megfogott, Egyedi, remek.
    Szeretettel: M.(cfc)

  2. Drága Ica!
    Remek versedet örömmel olvastam.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  3. [b][i][color=#cc3366]Drága Ica !

    Te egy eltört teáscsészéről is milyen látványos és drámai szép verset tudtál most is írni,,,,

    Sok szeretettel – gratulálok ! (f)

    – keni –

    [/color][/i][/b]

  4. Kedves [b]Rita, horla51, Babu[/b]
    Nagyon örülök, hogy tetszett a versem! Köszönöm nektek, hogy olvastátok.
    Szeretettel: Ica

  5. Kedves Ica.
    Nagyon szépen költői művészettel ábrázoltad egy teás bögre kalandját.
    Gratulálok szeretettel….Babu:)(f)

  6. "Asztalra borul a fehér gyolcs,
    a falra fényt horgol az árnyék"

    Nagyon szép! (f)

  7. Drága Ica!
    Hogy Neked milyen gondolataid vannak? Érdekes.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!