A Nők iránti tiszteletem és megbecsülésem kifejezéseként
Többet ér a tudósoknál, és a papoknál igazuk,
kik a poklok poklában is, méltán megállják helyüket;
nemesebbnél is nemesebb az oltalmuk és vigaszuk,
zsigereikben hordva a csodatevő erejüket.
Ők tehetik csak nyugodttá, savas és zavaros vérünket,
náluk találhatunk csak rá, az elveszett lelki békére;
csak ők tarthatják kordában a háborgó kedélyünket,
Ők adhatnak csak gyógyírt, a keblünk keserűségére.
Ők játszhatják csak el rajtunk, a legszebb és tisztább dallamot,
erősebbé és bölcsebbé kellene hogy váljunk tőlük;
szívünk sebére Ők adnak, hathatós gyógyító balzsamot,
kiknek sokszor csak a bánat, és a Hold a szeretőjük.
Száz és ezer harcot vívnak, viharral és zúgó széllel,
fáradtan is mosolyogva fel a csillagtalan égre;
kérlelhetetlenül szemben, a világ ítéletével,
bizonyítékként az Isten, teremtő képességére.
Az úttalan utadon is, harcosként el, Ők kísérnek,
ha benned háború lakik, egyedüllét és a magány;
Ők akik nekifeszülnek a fagyos, áprilisi szélnek,
Ők, akikkel a Jó Isten, messze, jócskán túltett önmagán.
Őket a férfi igazán, és méltán, sosem szerethet,
és egy élet is kevés, hogy a valójuk tisztán lássuk;
a teremtmények közül, ne is keress tökéletesebbet,
a jóra, az angyaloknak sincs nagyobb affinitásuk.
Magunkat az Ő helyükbe, mi bár csak többször hihetnénk
beszélni az Ő nyelvükön, mi bár csak többször is tudnánk;
démonként őket ritkábban is eszményíthetnénk,
mielőtt javíthatatlanul, az állati sorba jutnánk.
Méltó ajándék soha sem lehetünk az életükben,
kiket ritkán juttatunk csak a nagyobbhoz és a jobbhoz;
csupán felhangok lehetünk, a lelki karénekükben,
egy unciát téve hozzá csak, lelki spirituszukhoz.
Nem is láthatjuk Őket, csak hatalmasnak és fontosnak,
megpróbálva eljátszani jobbik felüket és társukat;
meghagyva őket vonzónak, és örökké titokzatosnak,
elfogadva idegességüket és a labilitásukat.
Leheljünk hát homlokukra, csókot, csillagot, és holdat,
próbáljuk meg értéküket felismerni és felfogni;
teremtőket látva bennük, az örök gondoskodókat,
kikről nem lehet eleget írni, beszélni, és gondolkodni.
Móritz Mátyás
2018 Március 3. Szombat
Budapest, Csepel
Kedves Kitti!
Elnézést, ha félreérthető voltam. A mondandóm hosszabbik felét nem Neked szántam, sokkal inkább annak és azoknak, akik megkérdőjelezik és kérdőjelezték a versem őszinteségét, és burkoltan vagy finoman célozva, de azt hiteltelennek mondták, és jóformán kikérték maguknak, hogy a Nők napján ahelyett hogy verset írnék, be is segíthetnék a háztartásba és egyébbe. Számomra elég lenne egy köszönet, és pár elismerő szó. A hosszas okfejtésekre, arra nézvést hogy mit össze nem hordok, valahogy nem igen vagyok kíváncsi. Kiosztani senkit nem akartam, főleg nem Téged. Ezt elhiheted, ahogy azt is, (bár ezt megint nem Neked kellene hogy magyarázzam) hogy a szavaimért felelősséget vállalok, és mint hiú férfi és költő vagy mi, nem igen van az ínyemre, ha ismeretlenül, és felületesen, sztereotípiákra alapozva, valaki megkérdőjelezi azt, és pellengérre állít. De nem akarnám túlragozni, még mielőtt egyesek a túlzott női rajongásom után, átesve a ló másik oldalára, nőgyűlölettel vádolnának meg. Amúgy sem a támadásokból építkezem. Inkább a hozzád hasonló véleményezők hozzászólásaiból, akik mik miközben dicsérnek, és köszönetet mondanak munkámért, nem forgatják a hátamban, és a szívemben a kést. Ezért még egyszer elnézésedet kérem, ha félreérthető voltam.
Kedves bruxinelli!
Hálás köszönetem soraidért! És van versem az anyaságról is, amit a következő Anyák napja alkalmával meg is osztok, ha addig nem söpör el egyesek haragja! Persze ez csak vicc. Ahogy az már nem az, hogy komolyan venném bárki értetlenségét az irányomban. Bár lehet hogy már van fenn ilyen témájú versem is. Mármint az Anyaiságról. Igaz, ez számomra kicsit fájó pont, 2016 októbere óta. De ezt most hagyjuk is.
Kézcsókom a hölgyeknek!
M.M.
Hát, moritz, jól kiosztottál! 🙂 Mintha valami bántó dolgot írtam volna neked, holott nem. Pillanatra sem jutott eszembe, hogy írogatnál, sem az, hogy a szemét és kosz tetején ülve firkálgatsz, nem is értem mi okból tudósítottál a napirendedről. Mindenesetre, ha dícséretre vágysz, hát megkapod, hiszen dícséretes, sőt kifejezetten kötelességtudó és ellkötelezett az a férfi, aki képes ápolni valakit. Önfeláldozó módon ellátni és kiszolgálni őt nagy lélekre vall, bár maga a versírás is erre utal. Nem én írtam neked költői túlzásról, ezt azonban kikérem magamnak. Ha megtettem volna, elhiheted, hogy felvállalom!
Kedves Mátyás !
Kezdetttől a folytatásig ott motoszkált bennem olvasás közben, milyen kár, a nő anyai hivatása nem került a versedbe. A végére érve látom a dátumot 2o18 Március 3.
Így lett érthető számomra, hogy ez egy egyetemes nőnapi vers a férfitársadalom elismerése a nők iránt. Azért gondolom így, mert benne van az összes férfilélek nőt imádó gondolata, mert egy férfi egyedül nem tud részesülni csak egy nő által nyújtott rengeteg kedveskedésből, hanem szintén az összes nő erényei sorakoznak benne.
Ezért, hát köszönöm az összes nő nevében az összes férfinak a sok szép gondolatot amit a tolladból mint virágözönt hintettél ránk.
Szeretettel gratulálok, csodás versedhez, Zsófia.
Kedves Kitti! Megkérdőjelezni és kételkedni nincs jogod, hisz amit írtam, azt úgy is gondolom. Szívesen írtam, és szívből mindazt, amit lehet hogy más soknak és igaztalannak talál. Én általában nem írogatni szoktam. Ezt a kétes tisztséget meghagyom inkább másnak. Amúgy ha meg éppen nem írok és költök, akkor porszívózok, mosogatok, vagy a szeméttel a hónom alatt ballagok, az általam feltakarított ház előtt. Igaz, mindezért csak magamtól kaphatok dicséretet. És hogy miért? Ez hosszú történet lenne. Szomorú, halálos, és ugyanolyan komoly, mint a versem, minden leírt sora, megfogalmazott gondolata, és általam teljes mellszélességgel vállalt "költői túlzása".
Kedves Vadvirág! Apai Nagymamámat, mikor már önállóan nem tudta magát ellátni, tíz éven át ápoltam, mosdattam, öltöztettem, etettem, tettem tisztába, és mostam, főztem sütöttem rá. Többek között. De még sorolhatnám. Könyörögnöd pedig nem muszáj. Makacsabb vagyok annál, hogy a magam belső hangját, elhallgattassa a másé. Ajándék lónak meg ugye nem kell a fogát nézni. De nem is ragozom. Sietek bevásárolni. Virágot pedig sajnos (és még hála a nem tudom kinek) csak egy nőnek adhatok. Aki amúgy tudja, hogy nem szoktam a levegőbe írni.
Kézcsókom:
M.M.
Realista képet adtál rólunk, a hisztijeinkkel, idegeskedéseinkkel és erényesebb tulajdonságaink tekintetében is. A férfi gondolkodást megkérdőjelezni nem tisztem, kételkedni nincs jogom és egyet tehetek, hogy megköszönöm. A kedves, a szép, a csúf, az undok, a kötekedő, a csalfa, a követelőző, az odaadó, a szerelmes, a magányos és az összes nő nevében!
"Őket a férfi igazán, és méltán, sosem szerethet,
és egy élet is kevés, hogy a valójuk tisztán lássuk;
a teremtmények közül, ne is keress tökéletesebbet,
a jóra, az angyaloknak sincs nagyobb affinitásuk."
Köszönet a versedért!(l)
Tudod, mit Mátyás, (és most lehet, hogy kicsit gonosznak, vagy kötekedőnek fogsz tartani…de, mi nők ilyenek is vagyunk!) Azt kérdezem tőled: te mindig így gondolod, és úgy viselkedsz a nőkkel szemben ahogy leírod, a szürke mindennapok minden órájában?
Akkor is szereted, tiszteled, segíted őket, ha csalfák, hisztisek, trehányak, csúfak, fáradtak, kötekedők, netán testi hibásak, vagy már nem olyan kívánatosak, kissé öregek és betegek?
Tedd a szívedre a kezed, és úgy válaszolj. Én, felelet nélkül is tudom, hogy nem. Képtelenség is lenne, hisz te is emberből vagy, ráadásul: f é r f i b ő l !
Én is írogatok, tehát ismerem azt az érzést, mikor elkapja az embert egy bizonyos láz, rózsaszín köddel borítva szemünket – és az ünnep m i a t t ! -és ilyen gyönyörű szavak tolakodnak tollunkra. Még hisszük is, hogy igazak, mert dolgozik az adrenalin, szeretnénk örömöt okozni, elárasztani a másik nem képviselőit (talán) szívből jövő jókívánságokkal, dicsérettel, néha még ajándékkal is, de könyörgöm: ne így! Ne ezen az egy napon! Vigyétek ki a szemetest, lapátoljátok el a havat, az sem férfiatlan, ha néha elmosogattok, kiporszívóztok, tisztába teszitek a kicsit, játszotok vele, vagy elmentek bevásárolni…és egy szál virág, legyen bár január vagy október, akkor is jól fog esni, nem csak márc. 8-án.
Nem kell aranylánc, drága külföldi utak (egy mosogatógép, séta a parkban, vacsora egy zenés helyen néha jól jön, de ha nem telik rá, sincs baj) csak hűség, figyelem, szeretet legyen. AZ IGAZI NŐ igénytelen, hálás,ragaszkodó, és boldoggá teszi az az egyszerű dolog is, ha mellette vagy – úgy ahogy egykor megígérted: jóban és rosszban. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni igazán, remek (kissé dicséretekkel túlontúl feltupírozott) versedhez.
Olvasni jó volt, de ezt te is jól tudod? nem mindig elég (mert csak illúzió) a boldogsághoz…hogy ilyen is lehetne… Köszönettel a szép sorokért. Rózsa
[b][i][color=#cc3399]Kedves Mátyás !
Én csak gratulálni tudok ehhez a nagy, és hosszú gondolatsorhoz,,,
Üdv.
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Mátyás!
Meghatódva olvastam e hosszú költeményed és az a kérdés vetődött fel bennem, hogy tényleg igaz gondolatokkal írtad-e? Nem szokták a nőket így kényeztetni.
Ha valóban így gondolod, akkor tényleg jól látod és megköszönöm mindannyiunk nevében.
Szeretettel és elismeréssel: Viola :]