Eltépett papírok
Papír előttem, s toll,
egymás alá fekszenek a sorok –
sercegő boszorkánykörök.
Hiteltelen örömök.
Nem jó, nem szép.
Összetépem. – Elszakadt élet,
összetört lélek. A fuldokló lét
pulzáló hamva alatt
fonnyadó álmok égnek.
Újrakezdem mindig,
és megint újra és újra.
Újfent széttépem.
“Őszi szelek marnak kéjjel
s hűvös szenvedéllyel
a csillagtalan éjszakák
dermedt, csontos kebelébe,
porladó levélszőnyegén
sietnek a hideg tél elébe.”
Mi ez?! Vers tán?
Vagy amolyan szóvásár?
…Karámba terelem
birkagondolataimat.
Ha összecseng végük,
kész a vers.
Leírom, elküldöm. Tetszik Nekik.
Szép szókkal elutasítanak.
csakhogy igen drága
nálam a béke olajága…
… A kudarc is az enyém,
az illúzió a társam,
és a lila arcú remény.
Hagyom, hogy szelíden
ringató istenség
fejbe vágjon mint
csalfa sikertelenség.
Bordány, 2017 november 24.
Ezek a gondolatok természetesek minden embernél, aki írásra adja a fejét. Szeretnénk, vágyjuk a sikert – hol hiszünk benne, hol nem, a vége egy agyi őrlődés.
Remek sorokba rögzítetted töprengéseidet. Rózsa