HADÉSZ FOGADJ BE
A húrok maguktól szólnak, már nem én pengetem,
magamban bolyongok, nincs miért a mélyre szálljak,
áthajóztam minden vízen, patakon, tengeren,
a partokon halott lelkek sírnak, rám várnak.
Hadész fogadj be – fáradok!
Nem életet hordozok, a halál az ajándék,
nem vágyakat keltek, csak megriadt arcok,
ijedt szemek bámulnak rám, ez félelem játék
csak zavart menekülés, lehulló csúf álarcok.
Hadész fogadj be – hallgatok!
Elnyílt virágok fonnyadnak temetők árkában,
gyöngyök gurulnak szerte-szét fényüket vesztve,
a halált hordozom elhazudott álcámban,
nem vér folyik ereimben, az a méreg nedve.
Hadész fogadj be – zuhanok!
Elfogytak az utak, felszaggatott vágányok,
szétszakadt cipők, ruhák, meztelen testem,
az álmok már csak emlékező sóvárgások,
cipelem terhem, önmagam vagyok vesztem.
Hadész fogadj be – halott kopog!
Kitti…
Hádész vájtfülű….és persze pár obulust szétszórok, hogy ne bolyongjak ezer évig Tartarosz mezőin….
üdv
iMRE
Keni
így öregedve az ember már egyre rosszabbakat álmodik…és nehezen ébred…..
de megpróbálom…
üdv
iMRE
Babu…
Istenek világa az alvilág is….s ki tudja, lehet ott "jobb" az élet mint fenn :)))
üdv
iMRE
Remélem Hádész süket…
Hiába kiabálsz, a pénzt a homlokodra téve, csendesen hajózva kaphatsz csak bebocsátást…
[b][i][color=#cc0000]Kedves Imre !
Ezek szomorú és fájó lelked gondolatai,,,
Jó lenne, ha ebből az álomból, ami ezeket keltette benned felélednél !
Üdvözlettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Imre,
Nagyon szomorú ,lehangoló soraidat szeretettel olvastam.
Csodás szerkesztésben ne add fel magad még !
Azért ne akarjál éppen az "alvilágba "jutni ,amit az Istenek védnek !
Gratulálok szeretettel….Babu.:)