ZÁRT OSZTÁLY

ZÁRT OSZTÁLY

Valahol a világ végén,
ahol már a madár se jár,
a pokol leges legmélyén
áll egy magányos elmetár.

Vasrácsok az ablakokon,
ajtaján egy rozsdás lakat,
s mögöttük csörgő láncokon
látok fölfűzve árnyakat.

Sokuknak még neve sincsen,
ők a híres névtelenek,
kényszerzubbonyban a priccsen
megmozdulni képtelenek.

Magányosan az asztalnál
mélán maga elé bámul,
kit még ma is magasztalnál,
ha – mint Júdás – el nem árul.

Két csuklóján a sebekből
vér csurog a kőpadlóra;
elég neki az emberből,
hiszen csak hazudna róla.

Dobogóján áll az árva
félrefésült, zsíros hajjal,
bajsza alatt kiabálja:
leigázlak szélrohammal!

Uralmad az időt állja,
s neked jár az aranyjogar,
ha kék szemű vagy és árja,
a többi csak hitvány rovar.

Hintalovon nyerít, üget,
egy lányképű márvány fallosz,
lovából csinált szívügyet,
mit úgy hívtak, Bukephalos.

Azt hitte, hogy megteheti,
s fölégette a világot,
róla mondod, ő egyedi,
de ez csak a naivságod.

A folyosón csúszik-mászik
egy félig kopasz pocakos,
ólomkatonákkal játszik
– a teám tőle konyakos.

Újra kezd el minden csatát,
ami bukását okozta,
lemészárolta a bakát,
de belehalt a poroszba.

Ki köreit némán rója,
egy igazi pszichopata,
ő maga Lucifer klónja,
mi hiányzik, csak a pata.

Ellenséget éjjel-nappal
ma is mindenütt látni vél,
celláját megosztja azzal,
ki ma miatta már nem él.

Matrjoskákat sorra ölet,
de amit tesz, ész-nélküli,
kitéphet millió ölet,
de fiát az mind megszüli.

Császár a neve, de császár
mégsem tudott sosem lenni;
ha kezedben a kantárszár,
személye neked mennyei.

Testét számtalan seb fedi,
amelyekből egykor vérzett;
a sorsa ma sem egyedi,
hisz X nélkül nincsen képlet.

Egyiket a művészhajlam
nagy tettekre ösztökélte,
bár dallamot hallott zajban,
de neve mégis túlélte.

Keresztény és gladiátor
halálának eszköze volt,
oroszlán és aligátor
gyáva féreg, ő meg herold.

Milliókat harca hívott
egy balzsamozott demagóg,
ki hitt neki, csatát vívott,
mint sátánért Góg meg Magóg.

Üveg alatt sorvad tovább,
sokan nem tudják, hogy ki volt;
ostobánál van ostobább –
emléket az idő kiolt.

Egyszemélyes focicsapat
dekázik egy bőrlabdával,
naponta stadiont avat,
és Európával szájal.

Álcázza a törpeségét
az óriássá nőtt pofája,
a jelennel jövőt tép szét,
múltunkat meg átcsócsálja.

Mindig lesznek hasonlóak,
akik hatalomra vágynak,
és fegyvert adnak a szónak,
amíg lakatot a szájnak.

Valahol a világ végén,
ahol már a madár se jár,
a pokol leges legmélyén,
tán létezik egy zárt osztály.

Elmúlt a hősök románca,
bezárva marad a lakat,
s a lábamról levett láncra
fölakasztom az árnyakat.

“ZÁRT OSZTÁLY” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jó reggelt Keni!

    Köszönöm bő szavú és találó hozzászólásodat, mit – mint mindig – érdeklődéssel olvastam. A vázolt karakterek szinte naponta bővülhetnének újakkal, egyre több lesz belőlük külföldön és sajnos belföldön is. Hogy miért van ez így, arra választ találhatsz a Véres út esszéjében. Néha bizony olyan terhelő és fölösleges az egész, hogy kénytelen vagyok verset írni a témáról (egy még várakozik föltöltésre). A végén az embernek nem marad kiútként más, csak az, ha hisz az örökkévalóságban. Ezzel csak az a probléma, hogy ez akkor a zárt osztály lakóira is érvényes, tehát nem szabadulunk meg tőlük. De ennek ellenére az elméleted (a hited) érdekes és elgondolkoztató.

    Most itt vagyok MO-on és megint elszomorít a helyzet. Magyarországnak meg volt az esélye fölzárkózni a fejlettebb Európához, de …; és itt sorolhatnék nagyon sok okot, hogy ez miért nem történt és még mindig miért nem történik meg véleményem szerint. Sajnos mi is kitermeltük már többször a mi "zárt osztály lakóinkat"; és még mindig ezt tesszük. Azt hiszem, ha Európához akarunk tartozni, akkor el kell fogadnunk másokat, a többieket, a közös célt, azonosulnunk kell mások érzelmeivel, mert csak így fognak ők is velünk azonosulni. Egy nemzet nem akkor fogja identitását megtartani, ha állandóan a mellét veri, hogy ö az egyedüli, igazi nemzet, mert ezzel csak ellenszenvet, elutasítást provokál és teret nyit az extrémizmusnak. Nem az állandó ellentmondáshoz és "kakaskodáshoz"; kell bátorság, hanem az önzetlen kompromisszumok megkötéséhez, amelyek a közös célt (és ezzel értelemszerűen a mi célunkat is) szolgálják (feltéve, ha hozzájuk akarunk tartozni). Minden kornak megvannak a maga törvényszerűségei, amelyeket nem lehet erőszakkal megszüntetni, hiszen ezek a természetből és a mi természetünkből adódnak. Tehát ha létezünk, akkor ezek is léteznek, ha nem fogadjuk el ezeket, akkor mi sem fogunk sokáig "lélegezni";. A 21. században ezek mások, mint a 20.-ban vagy a 19.-ban voltak. Ezért fölösleges és hiábavaló arra törekedni, hogy a régiek továbbra is érvényesüljenek, mert az evolúció ezt úgysem engedi meg. Ideig-óráig úgy tűnhet, hogy talán ez sikerül, de a végén megint csak mi leszünk a vesztesek, mint eddig szinte mindig.
    Ma már egy népnek sem olyan az összetétele, mint amilyen 1000, 1500 évvel ezelőtt volt, és nem él azon a földrajzi helyen sem a magyar, sem a német, sem az olasz, folytathatnám vég nélkül. Mindenki bevándorló mindenhol, ez egy állandó folyamat, ami megint csak törvényszerű, és amit mi magunk provokálunk és tartunk életben. Ez megtörténik évszázadok óta mindenhol mindennap, minden órában, minden percben, csak nem veszünk tudomást erről a tényről, és az okozatból csinálunk okot. Minden nemzetnek van dicsőséges és szégyellnivaló történelme, mi sem vagyunk kivételek ez alól. Valamire jogot csak ezeknek a tudatában tudunk megfogalmazni és követelni magunknak. A lényeg az, hogy az elkövetett hibákból tanuljunk, de sajnos nem úgy néz ki, hogy ez megtörténik. A lemaradás egyre nagyobb lesz, és ezzel arányosan nőni fog a gyűlölködés, az irigység és önzés is. Nem irigylem a következő generációkat, bár ha az elméleted a lélekvándorlásról helytálló, akkor én sem úszhatom meg.

    Üdvözlettel barátod

    A

  2. [b][center][color=#006633]Kedves Attila !

    Ebbe a képzeletbeli zárt osztályba besorakoztattál olyan egyszerű és mellettük 'nagy 'személyeket, akiket a történelem során itt hordott emberek között e föld,,

    Versednek komoly igaz mondanivalója van minden egyes ráismerhető vagy nem – személyre, és alaposan megfricskáztad – mondhatnám szívattad őket, hogy kicsit modern is legyek,,,
    Nem maradt ki senki e klón-sorból, és nagyszerűek és találóak a jellemábrázolásaid is ebben a nagy és hosszú versedben főleg így a Húsvéti Ünnepek előtt, a választások előtt
    és mielőtt elözönlenének bennünket a civilizáltakat a barbár távolkeleti népek, hogy rajtunk élősködjenek, helyettünk, akik, csak itt Magyarországon olyan történelmünk után , amilyen volt egy egész világ adós lehetne nekünk, megtépázott kis országnak, ahol még mindig szegénység, koldulás és munkanélküliség van, ahelyett, hogy felzárkóztatni hagytak volna úgy kívülről, mint innen belülről a nyugati megélhetési szintre,,

    Versedet kiváló analitikus és logikus gondolkodásmódodnak is tartom és fogadd ezért őszinte nagyrabecsülésemet szerény kis alattvalóként,,,

    Már beszéltünk arról, hogy hitetlen ember nincs, mert aki ateista az is lehet egy hit vagy tan,,,

    Én viszont hiszek két dologban feltétlenül;

    [u]-[i] a világmindenségben és az örökkévalóságban[/i]

    [/u]Nem tudom, hogy van e lélek, bár Hadész nem csak hullákat hord a ladikjain, hanem holt lelkeket is,,,

    Talán Húsvét közelében mégis lehetséges lenne a feltámadás?
    Nem tudom, de én inkább hajlok egy másik dimenzióban a lélekvándorlásban, mint reinkarnációban, ahol az elhalt lelke elkerül a bardóba a létközbe és ott elszámol eddigi életeivel úgy pár évtizedig és felkészül egy újabb leszületésre, amikor itt a földön két ember úgy szeretkezik, hogy abból utód legyen, akkor a születéskor a lélek már tudja hova és kibe szálljon,,, egy inkarnálódott élet reményében – tehát a mi gyerekeink nem is a miénkké, csak génjeinket öröklik, de a szellemet nem, – azt föntről hozzák az előző életből,,,

    Anyag e lélek vagy csak szellemi, hogy hathat e rá a Newtoni anyagmegmaradás törvénye nem tudom, mert ez attól is függ,,,

    Én minden esetre most mindezektől függetlenül engedd meg, hogy a hagyományainknak megfelelően, had kívánjak Neked valamilyen majdani új életet – és most is hozzá

    [i][u] – Békés Boldog, Áldott, Szép Húsvéti Ünnepeket — ![/u][/i]

    Baráti szeretettel !

    – keni – [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!