Amikor öreg leszek…

Amikor öreg leszek…

Amikor majd öreg leszek, reszkető és ráncos,
megtört, lagymatag, és sokszor tenyerem a vánkos.
Akkor szűnnek meg álmaim, célok sem lesznek már,
csak emlékezek, és tekinteteimben aggódás jár.

Öreg leszek! A fiatalság is elszáll, mint a madár,
ó te egykori fénykép, ajkaimra most mosolyt hoztál!
De régen volt az, amikor együtt voltunk valaha,
a fiammal és a kis unokámmal én vagyok rajta.

Régen elköltöztek, pedig még együtt lehettünk volna,
de közbe kiáltott az élet, s egy perc alatt megváltoztatta.
Öreg lettem! A fiatalság is elszállt mint a madár,
az öregség egyfajta könyv, mindössze pusztán emléktár.

Emlékezni valakire, vagy valamire, egyedül s némán,
hol van a gyermekem?, S unokám vajon merre jár?
Most búsan lehajtom fejem, két tenyerem a vánkosom,
reményem csupán csak annyi, hogy valamelyik rám nyisson.

Írta: Fehér Sándor 2017.12.16.

“Amikor öreg leszek…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][center][color=#006633]Nagyon szép, igaz, – és szomorú sorsvers,,,

    Üdvözöl !

    [i][u]Azért Boldog, szép Húsvétot had kívánjak !

    [/u][/i]- keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!