HULLASZAGÚ TÁJON – A XX. század vége(?)

Megosztás Nyomtatás 241 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

HULLASZAGÚ TÁJON – A XX. század vége(?)

üres házak romjai
szemeik betört ablakok
megroppant gerendák
rokkant tetőgerinc

gomolygó füst a nap előtt
éjjel
együtt vonít a hold
az üres házak között
kóborló kutyákkal
a hullaszagú tájon

csóválják fejüket a fák
húsukban repeszek
alattuk avar-rothadás
bűzlenek a meggyilkoltak
halott asszonyok a kertben

patkánysereg vonulgat a házban
felszabadította őket
a háború

nem játszik többet a gyermek
vérbe fagyva anyja mellett

“HULLASZAGÚ TÁJON – A XX. század vége(?)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves János! Kissé naturalistára sikeredett a versed, de nem rossz. Van néhány igazán találó költői kép benne: " együtt vonít a hold…a kóborló kutyákkal", "csóválják fejüket a fák…alattuk avar-rothadás". Ezek szerintem sokkal kifejezőbbek, mint a hullaszagú táj, a bűzlenek, vérbe fagyva. Én legalábbis így érzékelem.
    Üdv: Kati

  2. [b][center][color=#006633]Kedves Mester !

    Rossz volt olvasni egy ilyen verset tőled, melyből számomra az tűnik ki, hogy közelegnek a végzet napjai, ha minden így marad, ahogy most van – tényleg ez lehet,,,
    De bízzunk az ember és Isten fiában, hogy ezt nem hagyja és tesz ellene valami mentőt még idejében amíg csak lehet,,,

    [i][u]Boldog békés , szép Húsvéti ünnepeket Neked ![/u][/i]

    Barátilag !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!