Végítélet
Páholyok agyagos szívű nagyurai
palotákban álomképeket kergetnek,
kufárok sorvadt kebelén alvadnak el
rongypapírra mázolt pénzistenek.
Elveszett már az Ember egészen…
Évezrednyi vaksötét, elárult Ige,
fuldokló hazátlan nemzetek ölén
vacogva hull a jeges űrbe hite.
De ha eljön majd Isten ítélni,
a kormos egekig tör pusztító lángja,
s az eltört Idő feketülő szárnyán suhog
kvantumokra bomló lét halvány árnya.
Pokol dübörög, kihunynak a fények,
Armageddon síkján sötét tajtékát hányja,
jajveszékel az élet, s a lángözönben
szürke hamuvá porlik el a béke olajága…
… A vásott végtelenben köreit rója a magány,
pernyeködbe fulladó éjek homlokán,
szegekkel átütött fájó emlékek vergődnek,
s zokog az Asszony fenn a Golgotán.
Bordány, 2017. november 12-13.
[b][center][color=#003300]Kedves Oriston !
Én azt hiszem rólad, és ezt verseid is bizonyítják, hogy Te egy igen sokoldalúan kiművelt ember lehetsz,,
Most Húsvét nagyhetében ilyen verset írni csak az tud, akiben él még a hit az Ember és a tudása annak, hogy mivé is lesz a világ, ha elsilányosul, és nem lesz több fáklyavivő, aki hirdeti tovább az úr feltámadását és, hogy most is itt él köztünk a szíveinkben, csak nem akarunk róla tudomást venni,,, – mert úr lett sajnos a magány,,,
[i][u]Áldott, békés, szép Húsvétot kívánok Neked és kedves Családodnak is !
[/u][/i]Ez egy nagyon komoly és összetett magas színvonalú vers lett intő jel és példaként,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]
Kedves Ágoston! Az utolsó versszak igazán remek, akár önálló vers is lehetne. Minden benne van tartalmilag, képileg, ami a vers elő részében.
Üdv: Kati