Március ürügyén

Összes megtekintés: 357 

Március ürügyén

Március idusa. Tavaszi délután.
Béke van. Vagy csak képzelem?
Madarak dermedten hallgatnak fenn a fán.
És lassan fölsejlik bennem,
mint szuvas, öreg csontokban a fájdalom,
a félelem.

Bújjak bele egy nagy odvú, bütykös fába,
kéreg-karom legyen az ág,
és százfele hajam a százszorszáz levél,
szemem a százszorszép virág?
Vagy drága anyám, a hazám földje rejtsen?
Vagy a tengernyi nagyvilág?

Ébredek lassan. Elbújni most nem lehet,
nem szabad. Minden rám mutat:
az itt és most és az örökkön-örökké,
hogy védd magad.

“Március ürügyén” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [b][center][color=#006633]Kedves Katlin !

    Hogy álom e vagy tényleg valóság e versed kissé elvont tartalma, azt csak Te tudod eldönteni,,,
    Mindenesetre mívesen megírt vers, sok kérdéssel benne, melynek jó részére Te magad adod meg a választ;

    *Ébredek lassan. Elbújni most nem lehet,
    nem szabad. Minden rám mutat:
    az itt és most és az örökkön-örökké,
    hogy védd magad.*

    Szeretettel olvastalak !

    [i][u]Boldog Húsvéti ünnepeket kívánok !
    [/u][/i]
    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!