Örökkön-örökké

Összes megtekintés: 234 

Örökkön-örökké

Az erdő mély, sötét, halott.
Nem járnak erre most
sem ördögök, sem angyalok.

Itt csak a céda szél susog.
A bezárult fák közt
kajánkodik a szemtelen:

“Majd nem leszel te sem,
de én örökké létezem.”

Ha egyszer a csönd átölel,
anyagom -por, hamu-
itt megmarad, nem veszhet el.
Utánam jövőben
lesz szem, száj, tüdő – szervesül,
és szavam táguló
tudatába majd beleül.

Mert az “egyszervoltholnemvolt”
csoda, de nem mese.
És ami egyszer létezett,
nem vész el sohase.

“Örökkön-örökké” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Bölcs sorok kedves Kati!

    "Mert az "egyszervoltholnemvolt"
    csoda, de nem mese.
    És ami egyszer létezett,
    nem vész el sohase."

    Szeretettel gratulálok és áldott H-i ünnepeket kívánok: Ica

Szólj hozzá!