Somma
Rázattak szekéren.
Ültem csak fehéren,
tűrtem, hogy reményem
gyeplővel keményen
fecnikké csapkodják,
rongy kezek kapkodják.
Ringattak hajóban.
Azt hittem, valóban
úsztatnak a jóban,
bíztam a csalóban,
pedig csak vízre tolt,
s többé már ott se volt.
Volt úgy, hogy repültem.
Felhőket kerültem,
Egy-kettőn megültem
Mindenkin derültem
– rájöttem, balgaság,
kínzó rabszolgaság.
Ma már csak pihenek.
Karodban pihegek.
Tanultam – tietek.
Tartsa meg szívetek
ezt a pár buta szót:
Út formál utazót…
Hát ezt valóban jól sommáztad! Játékosan, velősen, röviden, életutazó!
Köszönöm, kedves Kati, hogy olvastál!
Barátsággal:
Dylan
Kedves DylanDTides! Erőteljes ritmusú, létösszegző vers, frappáns tanulsággal a végén.
Üdv: Kati