Már nem nehéz

Már nem nehéz

Már nem nehezül rajtam teher
kin is elkerül, már csak integet ,
mi nyomasztotta fájó szívemet
senki szigetére rég eltereltem .

Vad kedvvel űztem végtelenbe
tébolyt kergettem megtépve
s a görnyedt mámor percében
tudatlanul zavart lett lelkem.

Kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem titka csendben
régóta magányban fészkel lelkemben .

Mert dicsőségben édes a szerelem
kábán kerget ,vad lángba eléget,
az éjnek hűs ölében nincs helye
meleg szívemben,a gyönyör fészke..

“Már nem nehéz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Áradnak érzelemmel teli gondolataid, és magával ragadóak. Jó, hogy kiírod magadból, így legalább mi is részesülünk az érzelem-tenger ringató hullámaiba, a lelket-testet gyönyörködtető szépségbe.
    Köszönöm az élményt. Rózsa

  2. Kedves Babu !

    Megpihen a vándor a hosszú út után,.visszanézve azon gondolkodik,nem is volt olyan
    hosszú talán. Érdeklődéssel olvastam szép versedet,ami tetszett,gratulálok

    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!