szonett parafrázis a Lila ruhás nő című festményre

szonett parafrázis a Lila ruhás nő című festményre

Kóbor pipacsokkal tűzdelt mezőt
ölelő árvalányhaj tenger, színek,
halvány világ, tavasz, várva esőt,
hogy vadvirágok írják a szerelmet.
Ruhád redői árnyakat futnak,
mosolyod fonja keretbe testeden,
kékben üzensz a bámuló világnak,
festő álma vagy szépséges életem.
Kezed kulcsolod imára, zsong szavad,
tiszta lelked látom szemedbe nézve,
érintésed hozza hozzám vágyad,
a legszebb virág vagy, megigézve.
…..add szavad, ez a tavasz örök idő,
…..bennünk születik a teremtő erő.

(parafrázis Szinyei Merse Pál
Lilal ruhás nő című festményére)

“szonett parafrázis a Lila ruhás nő című festményre” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kati

    igyekeztem, talán sikerült a vers hangulatát visszaadnom…

    (nem tudtam a terhességről, sőt arról sem, hogy a feleségéről festette…..tudatlan vagyok látod 😀 )

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Ica

    Mindig izgatott a festmény-vers összhang….kifejezni a színeket, formákat szavakkal….
    talán néha sikerült is

    üdv
    iMRE

  3. Szavakkal "festett", szép vers. Az utolsó sora talán arra is utal, hogy Szinyei felesége épp áldott állapotban volt, mikor a festmény készült.
    A zárójelbe tett megjegyzésben van egy elírás: Lilal . Biztos lehet javíttatni.
    Gratulálok: Kati

Szólj hozzá!