Őszi szonett kettő

Őszi szonett kettő

Nesztelenül forog az ősi rend,
puha köd-ágyán a csönd elpihen.
Sárga kontyú fák közt az ősz delel,
rőt álmából a vézna holnap kel.

Október préseli édes vérét,
hordóanya must-gyermeket ölel,
újbor lelke hordozza emlékét
s tüzes csókján a bánat hamvad el.

Bódult fejjel száll aludni a Nap,
bágyadó, erőtlen karjával még
egy-két rézhasú felhő után kap.

Ezer álom libben, és ezer vágy,
ringat-e majd pacsirtadalt a lég
azúr boltján a szelíd napsugár…

Bordány, 2017 szeptember 13-15.

“Őszi szonett kettő” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen, kedves Babu, a magamfajta gazdának az ősz a számvetés ideje, ezért tölt el ennyire érzelmekkel. A legszebb évszak, lehet hogy azért, mert életkorilag is benne vagyok…
    Üdv.
    ;)riston

  2. Kedves Ágoston.
    Szépséges őszi tájképet festettél .
    Minden sor egy külön szín.
    "Bódult fejjel száll aludni a Nap,
    bágyadó, erőtlen karjával még
    egy-két rézhasú felhő után kap "
    Valószínű nagyon szereted az őszi évszakot ,ha ilyen csodasan zengedezel róla .
    Gratulálok szeretettel…..Babu:)(f)

  3. Hello kedves Ágoston !
    Gratulálok szépen megirt szonetthez :

    "Ezer álom libben, és ezer vágy,
    ringat-e majd pacsirtadalt a lég
    azúr boltján a szelíd napsugár…"

    Maradok baráti tisztelettel feléd , a tollnál jelen vala .shf/Istvan

  4. [b][color=#9900ff]Kedves Oriston !

    Nekem megint tetszett ez a szép szonetted, de had ne elemezzem, mert magáért beszél,,,,

    Remélem szerény véleményem is számít valamit,,,

    Üdvözöl !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!