Dalokba kezdtem

Dalokba kezdtem

Vidám voltam egykor és merész
csodákért vívtam szüntelen,
holdsütötte csendes éjjelen,
nappalokon, ahol olyan a fény
rubin pirosban, mint a vér.
Erősebb lettem, talán bölcsebb,
szívemet ezer tüske tépte.
Dalokba kezdtem, sírt a hegedű,
sírt a sűrű eső, a halovány derű.
A pacsirta hangja a barázdában,
a kedves tücsök nekem énekelt,
könnyem hullott Isten tenyerébe.

“Dalokba kezdtem” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Nagyon szépen megfogalmazott visszaemlékezés. Tetszik! 🙂

    Julcsi

  2. Kedves István!

    Örülök, hogy ki is jelölted azt a részt a versemből, ami tetszett neked.(f)

    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  3. Hello kedves Ica !

    Dalolj csak kedves Ica :

    "Dalokba kezdtem, sírt a hegedű,
    sírt a sűrű eső, a halovány derű.
    A pacsirta hangja a barázdában,
    a kedves tücsök nekem énekelt,
    könnyem hullott Isten tenyerébe."

    Örömmel olvastam szép hangos gondolatid , gratulálok a szép költöi képekhez . maradok baráti tisztelettel .shf/Istvan

  4. [b][color=#9900ff]Kedves Icám !

    Nagyon jó, hogy dalokba kezdtél, mert amilyet most írtál nekem csodálatosan hangzik,,,

    Sok szeretettel ! (l)

    – keni -[/color][/b]

  5. Kedves Kati!

    Így is lehetne, de én az akkori érzelmeimről írtam. Köszönöm az észrevételed.
    Szeretettel: Ica

  6. Draga Ica.
    Csodalatos soraidat meghatodva olvastam .
    Olyan szepen daloltal ,hogy erdemes volt olvasni!!:)
    Szeretettel….Babu(f)

  7. Kedves Ica! Szép a versed. Szép és szomorú. Az utolsó sort akaratlanul is jelen időben olvastam, valahogy így: könnyem hull most Isten tenyerébe. Mintha ez a sok múlt után a jelenbe kívánkozna. Legalábbis nekem.
    Szeretettel : Kati

  8. Kedves Rita!

    Szép is volt, bizony, szertelen. Ma már sok súly nehezedik ránk, hiába lettünk bölcsebbek, már nehezen viseljük.
    Szeretettel: Ica

Szólj hozzá!