Egymásra hangolva…
Meglátni és bódulttá válni,
varázsütéstől megállni,
szemedbe néztem, csak néztem,
a világot kívül felejtve.
Látón, belém látsz,
oly jólesik e parázs,
zsong lelkem-agyam,
vak lettem magam.
Vibráló sejtektől
sziporkázik a gondolat,
te lennél életem lovagja?
Mi járhat fejedben kedves,
egy villanásnyira tetszem?
Kell-e most szólnunk,
vagy elegendő a pillanat?
A visszatérő, vagy a soha,
a végtelen kezdete, a most vége?
Egymásra hangolva időt,
lélekrendítő, szépítő percet,
lehetnél-e a szerelmem?
Kedves Rita!
Köszönöm a gratulációdat! Hiszem amit írsz
igaz e témában is. Egy látott kép indította
gondolatokat rögzítettem. A személyes társ
iránti ragaszkodások bennem aggódásokat
is felszínre hoznak, mi lesz ha..
Szeretettel:Laci
Kedves Rita!
Női tapasztalattal követted soraimat.
Meglepetésemre, egy netes versíró
pályázaton egy képre és néhány szóra
kellett figyelni. A cím, lát, vak szavak
voltak.Két szembenéző rajzolt profi
volt az alap. első lett írásom 12 alkotásból.
Szeretettel:Laci
Kedves Keni!
Meglepetésemre, egy netes versíró
pályázaton egy képre és néhány szóra
kellett figyelni. A cím, lát, vak szavak
voltak.Két szembenéző rajzolt profi
volt az alap. első lett írásom 12 alkotásból.
Szeretettel:Laci
[b][right][color=#6600ff]Kedves Lacikám !
Szerintem – mindenki lehetne !
Különös, de jó verssel léptél most elénk !
Barátsággal !
– keni -[/color][/right][/b]