Egy a sok között
Különcként vagyok egy a sok között,
Fénylő árnyék, egyedül, sötéten,
Törött kép a tiszta tükörben.
Magasan szállok, épp csak a föld fölött,
Egyedül vagyok, otthagyott csalétek,
A kör közepén gyűlök körétek.
Az egység rablánca némán zörög.
Hamar elhalnak a suttogó hangok,
Az égen csak egy kihunyt csillag ragyog.
A birkanyáj bégetve hömpölyög,
Mint megannyi halott a föld alatt,
Dobd ki a lelked, aztán légy önmagad!
A világ haldoklik, csendben vért köhög,
Hibás a rendszer, de hiszünk neki,
Az igazságot rózsaszín köd fedi.
Az ember, mint az elítélt könyörög,
Semmi nem segít, ezek csak szavak,
Sajnos tudom, semmit nem mondanak.