Szeptember 1.

Szeptember 1.

Minden embernek a lelkében egyszer,
lassan beköszönt az ősz.
Mikor még meleg van,
de létüknek kertjében egyre,viràgok nyílanak.

Szinte àtérzik olykor,pillanatokban megàllva,
miként alakúl àt valósàguk.
Mert az életrő szóló regénynek,
a ngy könyvében,új fejezethez értek.

Ilyenkor nem akarunk semmit,
csak egy cseppet megpihenni.
Végiggondolni mindent,mi volt,
mi van,s mi az,mi ezutàn történni fog.

Emberek vagyunk.
Puszta messzeségben,földünknek ezernyi köve.
Csobogó – zubogó ,tovafolyó pataknak,
cseppjeinek özöne.

Hàt ne féljünk tovàbb lépni,
mert holnapjainkban szabadon élnünk lehet.
Két markunkban elfért csöppnyi boldogsàgunk,
àtnyújtjuk egykor,ha kérik majd kezek.

Óvtuk őket,akik óvnak,
viszont szeretve csendesen.
Örök szívdobbanàsokban,
most én is emlékezem.

Szeptember,s benne mennyi minden van,
ami hírtelen eljövend.
S lecsukom szemeim,alszom,àlmodom.
S velem együtt alszik a tàj.

Kisizsàk ; 1991. Szeptember. 22 – 25. Szerda.

“Szeptember 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni. Köszönöm hogy olvastad a versemet.
    Örülök hogy újra olvashatom róluk a hozzàszólàsaidat.
    Jó éjszakàt.
    Tisztelettel. Bakos Attila Péter.

  2. [b][i][center][color=#0033cc]Kedves Petru !

    Ez a visszatekintő és jövőbe is néző "őszi" vers sajnos nem mindenkinek adatik meg, mert nem éri el ezt a kort, de azoknak akik igen , – ez egy nagyon szép optimista vered lett – lelkesítő, biztató !

    Híved !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!