HAJAM:MÁKOS-DERES

HAJAM:MÁKOS-DERES

Hajam: mákos-deres,
és nagy út pora fedné,
ha, belőle a vad szél
mohón ki nem nyelné.
Szemem zöld írisze
lámpásként világol
Mélyéről békesség,
szeretetet kilángol.
Elönti a földet,
és a kéklő eget
Törli homlokomról
a szürke felleget.
De, mi lakik vajon
ebben a lélekben,
a lüktető szívben,
és vörös véremben?
Biz’ hazaszeretet,
és téged őrző emlék
Akármelyik nélkül
olyan szegény lennék.
Ezért őrzöm őket,
sziklaszilárd hittel
Szeretlek szép hazám,
és Téged is – hidd el!

Hajam egyre ritkul,
már fehérebb a hónál
Szemem is halványul,
néha megfakul már.
Mégis messze nézek,
szebb jövőt remélve
Bár fogynak a fények,
mindig újak érnek révbe.

Eger,2018. április 4. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“HAJAM:MÁKOS-DERES” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. [b]Gyönyörű vers kedves Rózsa! Kifejező, tartalmas és ugyanakkor őszinte és hiteles is! Gratulálok hozzá szeretettel, tisztelettel: E. E. [/b]

  2. Kedves Rózsa!

    "Biz' hazaszeretet,
    és téged őrző emlék
    Akármelyik nélkül
    olyan szegény lennék.
    Ezért őrzöm őket,
    sziklaszilárd hittel
    Szeretlek szép hazám,
    és Téged is – hidd el!"

    Ez egyszerűen gyönyörű – és irigylésre méltó a profizmus (bocsánat, irigykedni nem szép), amivel párhuzamba került a hazaszeretet és a szerelem. (f)

    Julcsi

  3. Köszönöm riskatehénke, Rita, Zina az olvasást és a kedves bejegyzést.
    Szép tavaszi napokat kívánok mindnyájatoknak Rózsa

  4. Csatlakozom a többiek véleményéhez, szép a versed, és nagyon tetszik ez az optimista hang! 🙂

Szólj hozzá!