Esendő pára

Esendő pára

Falánk, szürke árnyékkal tűnt el
a szeszélyes fény, a fáradt pára
sosem látott ily sötét éjt szegény,
mely feketénél feketébb az ében.
Rőtlángot lelt a csillagközi térben,
a Tejutat csendben felsepregette.
Álom és ébrenlét határán a pára,
várta jöjjön érte a hajnal valahára.
Az idő homokórája pereg, beleférek
hajnali fénnyel, én az esendő pára,
cseppenként halok meg, sóhajtott,
gyöngyeiből szomjas tulipán ihatott.

“Esendő pára” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Ica.
    Szeretettel olvastam szépséges soraidat.
    Már úgy ismerem az általad irt versek formáit.
    Minden sorban értékes értelem!:)
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  2. Hello kedves Ica !
    Köszöntelek ,örömmel olvastam nagyon szép hangos gondolatid .
    Remek,szép költöi párositások:
    "Álom és ébrenlét határán a pára,
    várta jöjjön érte a hajnal valahára."
    További vidám alkotókedvet neked . Gratulálok, üdv.shf/Istvan

  3. Icu! nagyon szép a versed. de vége lenyűgözött. "hajnali fénnyel, én az esendő pára,
    cseppenként halok meg, sóhajtott,
    gyöngyeiből szomjas tulipán ihatott."
    Szívvel gratulálok. Éva

Szólj hozzá!