Életút
…Könnyek és asszonyfájdalmak közt jöttem,
bíborszín hajnal virradt fel fölöttem.
A Fénymadár lelkem tornyára szállt,
a bársony égre dalolta életcsillagát.
Nap cirógatta, pilleszárnyú kamasz,
akácillatú. fecskeröptű tavasz.
Szamóca vér-csókján éledt édes vágy:
Auróra íriszén lengő csalfa szivárvány.
Parázsölén ringatott a melegszívű nyár,
könnyű álom pihent el kurta éjszakán.
A víg hónapok kacaja elcsitul,
Puha mohaágyra csendes ima hull.
Bolyhos ködpaplanát teríti az ősz,
fuldokló napsugárban kérges gond időz.
Vénül az idő, vergődik az Élet,
fehér bánat lepi lelkem, tél lett.
Sötét hajamra a makacs halál havaz,
fagyszíve rejtekén elhull a tavasz…
… Könnyek és gyermekfájdalmak közt megyek,
kormos éjszakán sápadt láng remeg,
a Halálmadár a vésett kőre vissza-vissza tér,
elfedi majd emlékem a könyörtelen tél.
Bordány, 2016 augusztus 2-16.
Kedves Ágoston .
Nagyon kedves ,hangulatos soraidat
szeretettel olvastam.
Az élet nem áll,sajnos.
"Vénül az idő, vergődik az Élet,
fehér bánat lepi lelkem, tél lett.
Sötét hajamra a makacs halál havaz,
fagyszíve rejtekén elhull a tavasz…:)
Őszinte gratulációm !….Babu(f)
Kedves Ágoston!
Ez valóban egy életút, szépen, hangulatos-szomorkásan leírva.
Gondolom, azóta, hogy két éve írtad, hatványozódtak az élmények.
Szeretettel: Viola :]