XXI. század

XXI. század

ült megroggyant tűzfalak lábánál
magára húzva egy papírtakarót,
dermedt kezével feleselt az égnek
eres bőrén a hideg áment rajzolt, s valót
szállingózott tömény eső,
s fönn, a csöndben tekeregtek vadludak
jégkemény felhőkön köd vetkőzött,
tivornyáztak a szószátyár madarak
üres teste morogva kondult,
kínnal tetoválta bánat az arcát,
remegett, szeme megcsordult:
– Ó, az Isten mindjárt elbocsájt –
lihegve köpködte a szavakat
fagyos leheletébe álma ragadt

reménytelenség vasláncai így kötötték meg
a képlékeny, színlelt holnapot
az ember utoljára önmagával birkózott,
majd eloldozta a XXI. századot

“XXI. század” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Érdekes megfigyelő tehetséged van !
    Olyanszerű mint a világ titka !
    Kierjedt mindenre !
    Szép soraidhoz szeretettel gratulálok….Babu(f)(f)

  2. Kedves Emese! Nagyon kifejező a versed, egyéni, láttató képekkel. És még igaz is.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!