A béke utolsó napján
Az utolsó nap, mikor még béke volt,
s nem köszönt az utcán a halál.
Gyermek és anyja fogta kezét,
és nem hallatszott fegyverropogás.
Ám ismét felriadt a nyugvó város,
felhangzott benne a szirénaszó.
Néhány izgága, túlbuzgó embert,
próbált megfékezni a riadó.
Ekkor naivan lehetett még hinni,
néhány megzavart lázadása ez.
Nem kerül a kezükbe fegyver,
a véres múlt, csupán emlékezet.
Lassan, patakokban folydogált a vér,
s elszabadult ismét a pokol.
Temettük a múltat, a napfényt,
ki, meg a családját valahol.
Azok meg remélték, újra béke lesz,
a háború szükséges rossz csupán.
Nem volt felesleges annyi vér,
mert egyszer eljő, győzelmük talán.
A vérre mindíg vér volt a válasz,
a gyűlöletre pedig, gyűlölet.
Mindegy ki győz, a parázs izzik,
míg lángra lobban, és ismét ölet.
2018-04-03