Valami új
Utam során szemem elvész a tájban.
Hegyek, erdők, mezők sorakoznak utánam.
Valami új, mégis régi.
A béke e kis szigetét oly jó nézni.
Megvan a rend, az összhang, az értelem.
Mindig más. Megunhatatlanul szüntelen.
E kis világ ablakából szempár figyel.
Dolgos, szerény, erős tekintettel.
Az ablakokból virágos kert tárul, messze
állatok hada sistereg . Állok szótlanul .
Békés liget , új csoda . Hova tegyelek ?
Nem teszlek sehova.
Élő festmény az álom világból.
Édenkert távol a világtól .
Köszönöm szépen Keni 🙂
[b][center][i][color=#0033cc]Kedves Balázs !
Nagyon derűlátó szépen megírt versedet jó volt olvasni, és emlékeimben nekem is előhoztál valami hasonló képet, ami csendes és, nyugodt és szép,,,
Tetszett !
Barátsággal !
– keni -[/color][/i][/center][/b]