Hirtelen

Hirtelen

Hirtelen a zöld fűben,
megvillant egy szép fénysugàr.
Felnéztem, s a fákon a levelek,
sárguló köntösben díszelegtek.

Az őszi rózsák még nyílottak,
pirosló bimbókkal felidézték a nyarat.
De szirmaik már, csak lassan szakadtak fel.
Szépségükkel, engem vigasztaltak.

Kisizsák ; 1991. Szeptember 25. Szerda.

“Hirtelen” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][right][color=#003366]Kedves Petru !

    * Halott e már a perdülő szirom, ha hullni kezd,
    vagy akkor hal meg, ha már földet ért?*

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/right][/i][/b]

Szólj hozzá!