Tavaszi ébredés
Kora tavaszi réten,
lengén fúj a szellő,
padon ülve, eső után,
egünket borítja, szürke felhő.
Fúj, fúj, fújdogál a szél,
falevélként fújja,
zord, hideg tél emlékeit,
pörölyével, össze-össze zúzza.
Éled már a természet,
a fákon rügy fakad,
kivirágzik lassan lelkünk,
ébresztgeti szívünk, áldott tavasz.
[b][i][right][color=#003366]Harmonikusan és zeneileg is szép képi ábrázolásban írtad meg ezt kedves versedet !
Üdvözöl !
– keni -[/color][/right][/i][/b]