Ars poetica
A szónak súlya van, szólalj meg hát halkan,
a gondolat-beszéd dallamod és zenéd,
a szónak éle van ha fülsértőn harsan,
a szó dicsőségét szólod vagy szégyenét.
Nevelsz a szavaddal, példát adsz magaddal,
légy mindig őszinte, adj hitelt a hitre,
légy az ki vigasztal, tedd jóakarattal,
a múltad tisztelve, a jövőbe lépve.
A szónak éle van, ha az már valótlan,
lelkeket sebezhet, hiteket temethet,
rossz ha csak egy szólam rossz dimenziókban,
tévútra tévedhet, hol van a szeretet?
Halld meg más szép szavát, add szíved legjavát,
szólj a szerelemről, élet-szeretetről,
óvd meg a földanyát, a csillagok dalát,
dalolj a lélekről, dalolj az életről.
Kedves Rita…
mint Keninek is írtam: "a szó fegyver"…tud felemelő lenni, és tud temetni….rajtunk múlik miként használjuk
üdv
iMRE
Kedves Keni
Te jól tudod, hogy a szó fegyver is…legalább annyira a kézi-gyilkok….szeretném ha minden írogató ember elfogadná azt amit írtam….én vallom igazát….
köszönöm, hogy olvasol
üdv
iMRE
[b][i][right][color=#003366]Kedves Imre !
Ezzel a versbe szedett "Ars poetica"-val messzemenőkig egyet tudok érteni,,,
Remekül fogalmaztad meg, tömören és félreérthetetlenül,,,
Csak gratulálni tudok és lehet is hozzá !
Barátsággal !
– keni -[/color][/right][/i][/b]