Romos ház
Rozoga, félig romba dőlt ház
fekszik az út szélére félredobva.
Ajtaja leszakadt, leheveredett a porba.
Nem nyikorog többé, csak bámul a plafonra.
A padló helyén tarka rongyok, limlomok
őrzik az emlékeket, itt hagyott gondokat.
A fal szorgosan dobálja megunt darabjait,
lassan elfogy a megkopott vakolat.
Mennyezet repedései sejtetik
az izzó Napot, befolyik rajtuk a nyár heve.
Betört ablakok elmélkednek fénylő múltjukon.
Kényszerű mosollyal kapaszkodnak a keretbe.
Számukra a romok közt meghalt az idő.
Nap, óra, perc nem halad, megállt.
De nem! Nem állt meg, bár éppen csak mozog.
A sarokban ülő pók szövi tovább.
Az élet megy tovább, valóban igy van, nincs megállás : Etelka
KEDVES HORLA!
Megható és megrendítő, mivé lesz a ház. Elporlad, ahogy mi, emberek.
Szeretettel gratulálok: Viola :@
[b][i][right][color=#003366]Kedves Lajos !
Olyan régi és hasonló emlékeket tárt elém ez a versed, amit látványában és a valóságban egy rokonom tanyáján én is pont így láttam, és ezt a képet nem tudom kitörölni az emlékeim közül, de nem is akarom, mert ez az elmúlás jeleit mutatta meg nekem,,,
Örültem szomorú versednek!
Barátsággal !
– keni -[/color][/right][/i][/b]
Remek ábrázolása a régi háznak:
Szeretettel gratulálok: Ica
Igen a romos ház örzi a régi emlékeket, szeretettel: Etelka
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok.
Icu