Már van barátom
Egyedül élek, sokszor oly nehéz,
egyedül rovom a kietlen utat,
a temetőbe meglátogatom kedvesem,
elmesélem néki, minden napomat.
Elmesélem, nem találom önmagam,
elmesélem,esténként úgy fázom,
elmesélem, nélküle ez nem is élet,
hogy ölelésére,most is úgy vágyom.
Rám mosolygott egy szép könyv a polcról,
és szinte ittam minden egyes sorát,
most minden oly jó,ő lett a barátom ,
lelkem,újra megtalálta nyugalmát.
Este mikor lefekszem, olvasgatom,
átöleli lelkem,hisz rólam szól, érzem,
azóta már nem élek egyedül,
esténként, mellette hunyom le szemem.
Drága Éva!
Elszomorodtam verseden, de örülök, hogy a könyvben barátot leltél. Még, emberek közé is mehetnél, a programok is tudnak vigasztalni.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(l)(f)
Drága Évám!
A könyvek által vigasztalódsz, kikapcsolódsz, és örömöd leled bennük. Remélem, ez csak vers, én nem ment el a barátod.
Sok szeretettel olvastalak: Icu(f)
[b][i][center][color=#993300]Drága Bogyi !
Meghatóan szomorú, de szép versben írsz távozott párodról, és a mostani új barátodról, – a könyvről, ami mindig meg tud vigasztalni minket – egyedüllétünkben a társunkká válok,,,
Sok olvasható szép könyvtársat kívánok neked !
Sok szeretettel !
– keni -[/color][/center][/i][/b]