Mikor a szívem

Mikor a szíved

Mikor a szíved a lelkemig ér
talán nem voltam boldog így rég
nagy öröm önt el, mint valaha,
ha látlak, a szavam is elakad

szólj hozzám, kedvesen ölelj
két karom vár rád, mint soha még
az életem most újra zenél, és
szórja rád szép dalomat a szél

ugye tudod, most mennyit is érsz
elmegyek, veled bárhova hívsz
legyen az kőszirt vagy temető
ahol te legyél a szemfedő,

bár én most ágyadba mennék
veled, hogy százszor átöleljelek
csókjaidban fürdesd a szám
kéj fonja át levetett ruhám

helyett a testemet, amit most
csak neked adok, és feszítsd
a húromat, amíg csak bírod
én mostantól csak a tied vagyok

s ha véget ér a mámor újra
kezdhetjük mától, és nem jönnek
hétköznapok, csak örök, boldog
egekbe röpítő, szép pillanatok

ugye mostantól itt leszel velem,
és nem hagyod, hogy kétségek
között száradjak, hervadjak el,
mert mától te is csak bennem hiszel

Kenéz István / – keni

Üröm, 2018. április 18.