Idill

Idill

Ma jól vagyok, elszunnyadok
fényes bogárszemedben,
s mint hőre lágyuló napok,
tüzétől átmelegszem.

Már zöld a lomb, a létporond
pörögve zeng alattunk,
hanyatt a fűben, két bolond,
kolompol szívharangunk.

Idő, ha van, most gondtalan,
órái szétszaladnak,
szeretsz, s veled tudom magam
nagyon boldog-szabadnak.

“Idill” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Kata, Kati és Oriston! Köszönöm szépen, örülök a figyelmeteknek és a véleményeteknek!
    Kati, ugyanarról beszélünk szerintem :), van, ami hihető, de nem igaz!

  2. Kedves zina! "Az igazat mondd, ne csak a valódit" Ha csak a valóság lenne, nem biztos, hogy igaznak tartanánk. Míg valótlant is le tudunk úgy írni, hogy igaznak hiszik.
    (l): Kati

  3. Kedves Csilla!

    Gyönyörű szerelmes vers! :). Gratulálok!

    Szeretettel: (f)

    Kata

  4. Kedves Mindnyájan! Köszönöm, hogy elolvastátok és hozzászóltatok! Értem, amit írsz, kedves Kati, de nem azért igaz, mert hihető… 🙂

  5. [b][i][center][color=#993300]Zina !

    Ez egy lágyabb, és ringató, szép vallomás magatokról
    és az idilli nyugalom élvezetéről is egyben, mert e kettő jól kiegészítik egymást, mint talán Ti is !

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!