Összes megtekintés: 239
Határmezsgyén
Rideg kockakövekbe zárt hideg.
A még meleg, lélegző lét remeg.
A fény, mint éles penge,
a szembe hasít.
Szúró szag terjeng, s lassan
a sűrű, sötét semmibe taszít.
Szigorú szike szántja a bőrt,
sebet ejt,
világnak tárja, mi mindent
rejt az odabent.
Harmatos rózsatüdőben kis, konok szív mocorog, s hol
barnul a máj meg a lép, zöld epe gyűjti levét.
Kék fonal ág-boga szőtte be mind, mint jó fagyökér a
dús televényt. Lassan ébredezem már, és
ráérzek arra, ahogy a visszazárt erekben
újra viszi-hozza életerőmet
a langy-meleg vér.
Kedves Éva! Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett a vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati! Különleges képességgel megírt vers, és örömmel tölt el az a "langy meleg vér." Hisz élsz,(l) meggyógyulsz és alkotsz ujra és ujra ilyen szépségeket. Szívvel gratulálok. Éva
Kedves Rita, kedves keni! Köszönöm, hogy elolvastátok a verset.
Üdv: Kati
[b][i][center][color=#993300]Katalin !
Érdekes, és jó ez az élményversed, bár túljutni egy ilyen beavatkozáson és utána nem lehetett könnyű, de – élsz !!!
Ha nem haragszol versedből valami kis hasonló jutott az eszembe;
*éreztem szívembe visszatér
és zuhogó mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek kutjain a vér
a régi érzés – mennyire szeretlek !*
/Radnóti-tól/
Gratulálok e művedhez !
Szeretve !
– keni -[/color][/center][/i][/b]