Határmezsgyén

Összes megtekintés: 239 

Határmezsgyén

Rideg kockakövekbe zárt hideg.
A még meleg, lélegző lét remeg.
A fény, mint éles penge,
a szembe hasít.
Szúró szag terjeng, s lassan
a sűrű, sötét semmibe taszít.
Szigorú szike szántja a bőrt,
sebet ejt,
világnak tárja, mi mindent
rejt az odabent.

Harmatos rózsatüdőben kis, konok szív mocorog, s hol
barnul a máj meg a lép, zöld epe gyűjti levét.
Kék fonal ág-boga szőtte be mind, mint jó fagyökér a
dús televényt. Lassan ébredezem már, és

ráérzek arra, ahogy a visszazárt erekben
újra viszi-hozza életerőmet
a langy-meleg vér.

“Határmezsgyén” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kati! Különleges képességgel megírt vers, és örömmel tölt el az a "langy meleg vér." Hisz élsz,(l) meggyógyulsz és alkotsz ujra és ujra ilyen szépségeket. Szívvel gratulálok. Éva

  2. [b][i][center][color=#993300]Katalin !

    Érdekes, és jó ez az élményversed, bár túljutni egy ilyen beavatkozáson és utána nem lehetett könnyű, de – élsz !!!

    Ha nem haragszol versedből valami kis hasonló jutott az eszembe;

    *éreztem szívembe visszatér
    és zuhogó mély zenével ered meg,
    mint zsibbadt erek kutjain a vér
    a régi érzés – mennyire szeretlek !*
    /Radnóti-tól/

    Gratulálok e művedhez !

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!