Vágy
A Fátum bíborszín lidérce
vér-fátylat csorgat az égre.
Lomhán szivárog a horizontra,
mint zsidó tövis ütötte sebből
folyt a krisztusi Szent Homlokra.
Őszi rőt lombok… megannyi
apró élet készül meghalni.
Úti fák, mint gléda szövétnek
integetnek viselve végzetük
álmosan a szitáló sötétnek.
Meghalt a Nap, az élet vak lett.
Hideg, csontos kezével a Végzet
Halált osztott. Dermedt árnya
szívta, szívta egyre magába,
s borította be ében hollószárnya.
Piciny ezüst atom-szilánkok
mentették meg az enyészettől a világot.
Milliárdszor milliárd kicsiny lélek
seregnyi csillogó igazgyöngy
-kozmoszbéli életfény ígéret.
Vágyom a Fényt, mindig várom
pokolra vetem minden álmom.
S ha majd Auróra pillája rebben,
Éj börtönéből szabadul meg lelkem,
mosolyogva ébred a magasztos Reggel.
Bordány, 2015 november 6-13.
[center][b][i][color=#993300]:)riston !
*A vágyat az élteti, amit el szeretne érni,
de attól is, hal meg, amit már elért…*
Bezzeg ez a Te versedre nem igaz, mert a reggeled elhozza neked a feltámadást !
Remek egy jó vers lett ez is,,,
– keni -[/color][/i][/b][/center]