Ki keres
Ki keres, talál, lyukas korsót vagy csodát,
álmában fényeket, akár szerető lényeket,
és a nappali fényben, sok kicsi lényben,
szorongó szíveket, ölelő kezeket.
Ki keres, talál, míg reményekben valál,
aki neked párod, nehezen találod,
s aki nem kell, az utadban rád lel,
menekülnél tőle, elfutnál előle.
Ki keres, félúton megáll, nem vár csodát,
öleli azt, kit karja ragad, csókja tapad,
mert ínségben, vágyban, a kihűlt ágyban,
némán sírva, vadul ríva, már ölelhet.
Lacikám, megmosolyogtattál! 🙂
:]
Drága Kitti!
Addig jó, amíg nem tudod megfejteni.
Mert ha igen, rádöbbenhetsz, rettenetes
írás. Örülök, hogy a fedélzeten vagy
köztünk, itt.
(f)
Drága Laci! Próbálom, de nem tudom értelmezni ezt a versed. Főleg az utolsó versszak adja fel a leckét.
🙂
Kedves Keni!
Örülök, hogy derűsebb írásom
kedvedet szolgálja, köszönöm!
Barátsággal: Laci
[b][i][color=#9933ff]Kedves Lacikám !
E versed derűre utaló, hisz aki keres – talál is !
Barátsággal !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Rita!(f)
Köszönöm figyelmedet az ismételt
ráhangolódásokat, derűdet!
Szeretettel:Laci