Tánc az Őrületben

Tánc az Őrületben

Az éj démonjai lassan felemésztenek,
Végtelen mulatságban táncol az Őrület,
Finom nők karjai közé hajtom le fejem
és döföm szívembe műkörmös tőrüket.

Hallom őrületemben szívverésedet,
Földi csótányok és patkányok között,
Meztelenül suttogunk a sötétségben,
Szállunk az ópiumos felhők fölött.

“Tánc az Őrületben” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Morrison vagy Kurt Cobain-es életérzés, vagy csak képzelem? 🙂 Van az életnek olyan oldala is, amit érdemesebb megénekelni. Nem rossz vers, de a ritmuson lenne csiszolnivaló.

  2. Kedves Ádám! Az ópiumos felhők fölül nagyon nagyot és nagyon mélyre lehet esni, és közben rájön az ember, hogy ő is csak egy a sok földi csótány és patkány között. Egyébként nem olyan rossz vers ez.
    Üdv: Kati

  3. [b][i][color=#9933ff]Kedves Ádám !

    Opiumos állapotban ilyen verset nem lehet csak úgy leírni, esetleg utána, ha van még emlékezet,,,

    Üdv.

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!