A nagybányai állomáson

A nagybányai állomáson

Milyen bozontos furcsaság e reggel,
kávékat tölt kíváncsi, nagy szemekkel.
Ködökre guggol még a Morgó* alja,
az érkezőt hunyorgó csend fogadja.

A szót a csend úsztatja, égre nyújtja,
majd elteríti, mert gyarapszik súlya.
A várótermi vérző padsoroknak
úgy ráng a testük, szinte haldokolnak.

Beront a fény, a ráncokat vasalja,
s leválik szívem sorvadó darabja.
Indulnék, érzem, testemből kinőttem,
a perc, az emlék, minden él, időtlen.

*Nagybánya fölé púposodó hegy, a város nyugati oldalán

“A nagybányai állomáson” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Mindőtök idejét, figyelmét, kedves véleményét és a névnapi köszöntéseket!
    Keni, 2012-ben hirtelen ötlettől vezérelve senki alfonzina néven regisztráltam a honlapra, ennek a névnek a rövidült változata lett mára a zina. A Csilla napot tartom 🙂

    Egy csokor ölelés :]

  2. [b][i][color=#9933ff]Kedves Zina !

    Nagyon szabályos, és szép képi versben örökítetted meg a hajnali állomást !

    Szeretettel !

    /A Zina nagyon ritka név, és nehéz megszokni, hogy ilyentájt van, – ezért fogadd mindenféle szép és jó kívánságom így utólag is ! (f) (f) (f)

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!