Vadvirágot szedtem

Vadvirágot szedtem

Bíborszínű hajnalban,
vadgalamb turbékolva
ablakpárkányodra száll.
Vadvirággal a csőrébe fogadd el tőle,
tarkabarka réten rád gondolva,
neked szedtem.
Könnyeimmel jól megáztattam,
hosszú kanyargós utakon el ne hervadjon.
Piros pántlikámmal csokorba kötöttem.
Mosolyodtól sugárzó arcodat felidéztem.
Legszebbik madaramat szabadjára engedve
lelkére beszéltem, tenyeredbe simuljon.
Szárnyai kitárva, szeretetemet sugallja.
Óvja, s vigyázza halk lépteidet.
Búskomor napjaidon
tedd kezedet drága szívedre, lassan
megérzed, én vigasztaltalak.
2018. április 12.

“Vadvirágot szedtem” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Olyan sok meleg szeretet van a versben, mintha édesanyádnak írtad volna.
    De szeretem én is a vadvirágokat! 🙂

  2. [b][i][color=#9933ff]Kedves Henrietta !

    Ez egy kedves idillikus vers let !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!